A Fővárosi Munkaügyi Bíróság jogerős ítélete alapján a Medgyessy-kormány 2003 novemberében és 2004 áprilisában törvénytelenül váltotta le tisztségéből a KSH akkori vezetését. Erre hivatkozik az Orbán kormány, amikor felmenti tisztségéből a tavaly novemberben kinevezett Belyó Pált, hogy a korábbi elnökhelyettest, Vukovich Gabriellát nevezze ki utódjául. A Népszava értesülését KSH források is megerősítették.
Csizmadia Ervin, Orbán Viktor „forradalma” címmel megjelent írásában, abból kiindulva, hogy a Fidesz elnöke a kétharmados eredmény ismeretében „a szavazófülkék forradalmáról”, és a „forradalmi parlament” által megvalósítandó Nemzeti Együttműködés Rendszeréről beszélt, Bibó István szellemét idézve, felveti a hatalomkorlátozás és a garanciateremtés szükségességét. Ám Bibó „korlátozott forradalom” elképzelése már 1945-47-ben is illúzió volt, mely 1989-90-ben, mikor megvalósították, eleve idejét múlta. Egyébként is, demokráciában a legitimitás és az alkotmányosság megfelelő garancia a túlhatalommal szemben.
Osztolykán Ágnes, akinek az LMP képviselőjelölt-listáján befutó helye van, a miskolci egyetem politológia szakán végzett, menedzselte a magyar Soros Alapítvány roma programját, részt vett A roma integráció évtizede című program kidolgozásában, majd a hasonló nevű alapítvány munkatársaként dolgozott. A 29 éves Szombati Kristóf az LMP egyik alapítója és választmányi tagja, a párt romaprogramjának koordinátora. Kettőjükkel beszélgettünk az LMP romapolitikájáról.
Április 23-án délután, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatják be Krémer Ferenc Rossz döntések kora című kötetét. Külön érdekesség, hogy a figyelemreméltó munkát, melynek alcíme Rendészetpolitikai tévelygések a rendszerváltás első húsz évében, éppen Kuncze Gábor, a 2010-es választásokon megsemmisült SZDSZ volt elnöke mutatja be, aki belügyminiszter volt 1994 és 1998 között.
A már-már kultikusnak tekinthető Hősök tere alatt a Szépművészeti Múzeum hatalmas fogadócsarnokot akar építeni, EU-s pénzekből. A terv heves tiltakozást váltott ki, vannak, akik esztétikai érveket dobnak be, mások a tér beszakadásától tartanak, megint mások szerint a még mindig háborús sebeket viselő műemléképületet kellene először rendbe hozni. Megszólaltatjuk a kritikusokat és az intézmény igazgatóját.
Pelle János korábban publikált cikkében felvetette, hogy a Kapolyi-féle szociáldemokrata párttal kapcsolatban álló Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) és a „történelmi” szociáldemokraták között létrejött megállapodás egy olyan egyesített szocdem pártnak ágyaz meg, amelynek idővel akár Gyurcsány Ferenc is lehetne a vezetője. A SZIM elnöksége levelében cáfolta Pelle állításait. Pelle válaszában bizonyos összefonódásokra hívja fel a figyelmet, Bezzegh Tibor pedig megindokolja, miért dolgozik jogászként Kapolyi vállalatánál.
Érdemes rövid időre visszatérni a Körcsarnokban elhangzott Gyurcsány-beszéd egy kevéssé elemzett mozzanatához: „rosszul mértem fel erőinket, türelmetlen voltam, és azt hittem, hogy mindent le fog győzni az igazunk és az akaratunk”. Ez a mondat, és ami mögötte van, alighanem páratlan a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben.
Gyurcsány Ferenc március 19-i országértékelő beszédének kódolt üzenete volt: kész visszatérni és újra kezébe venni a szocialista párt vezetését. Senki ne higgye, hogy ő bukott politikus, igazából rengeteg jó dolgot csinált miniszterelnöksége alatt, hálás lehet neki a nemzet. Miközben a nyugdíjas közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta Gyurcsány szereplését, könnyen lehet, hogy szavai inkább eltántorítják, mint fellelkesítik az MSZP bizonytalan szavazóit.
A „történelmi” szociáldemokraták súlyos anyagi gondokkal küszködő minipártjára szemet vetett az MSZP-vel szorosan együttműködő, Kapolyi László vezette MSZDP. Hírek szerint a két párt az ősszel egyesül, és a kistafírozott pártot tálcán kínálják fel a baloldali mozgalom újjászervezéséről álmodozó Gyurcsány Ferencnek.
Szanyi Tibor szocialista politikus reméli, hogy sikerül megtartania mandátumát Budapest 13. kerületében. Szerinte a politikai apátia a Jobbik, a magas választási részvétel a demokratikus pártok malmára hajtja a vizet.
Máris fel van adva a lecke Vona Gábornak: vagy eltávolítja a pártról, és lemondatja a képviselőségről és a Barikád főszerkesztői posztjáról Pörzse Sándort, vagy pedig eltűri, hogy az egész pártot, mint a legszennyesebb ideológia terjesztőjét megbélyegezzék.
